Jázmin illatú reménység – Kubai imádság a világ gyermekeiért

Március első péntekén a Csillaghegyi Református Gyülekezet családias légkörben ünnepelte az Ökumenikus Világimanapot. Szívünket különösen mély öröm járta át, mert az idei jubileumi - tíz éves - imaestünk valóban ökumenikus keretek között zajlott, ugyanis a csillaghegyi reformátusokhoz a békásmegyeri református és katolikus gyülekezetekből is csatlakoztak Testvérek. Együtt ünnepeltünk, idősek és fiatalak, férfiak és nők egyaránt. Közösségünkben láthattuk vendégül Körösmezei-Varga Zsuzsannát is, akinek köszönhetően magyar nyelven csendülhettek fel az autentikus kubai dicsőítő dallamok országszerte. Isten áldja őt munkájáért!

Az idei alkalom különlegességét az adta, hogy a világ egyik utolsó szocialista államának, Kubának az asszonyai hívtak bennünket közös imádságra. Mélységesen átéreztük helyzetüket, hiszen a kommunista időszak emlékei még Magyarországon is elevenen élnek emlékezetünkben. Az ország ismertető előadást hallgatva, majd a kubai hétköznapokat bemutató két kisfilmet látva értettük meg igazán, hogy milyen nyomorúságos gazdasági helyzet és társadalmi feszültségektől terhes szociális környezet ihlette az idei liturgiát. A sok nélkülözés ellenére is az embereket átjáró életöröm, a rendíthetetlen életszeretet látványa volt talán a legfelkavaróbb számomra! Mert a hitük az, amit senki sem vehet el ezektől az emberektől!

Úgy hiszem, hogy ez a rendíthetetlen, a jobb jövő reménységébe vetett hit az, amely átszövi a 2016. évi liturgiát. A kubai asszonyok a jövő reménységeire, a gyermekekre irányították a világ figyelmét ezen a napon! A gyermekek az új életet jelentő vesszőhajtások, a rezignált, megfáradt társadalom kiszáradt törzsökén. Most arra hívtak bennünket, hogy egy rövid időre a gyermekek nézőpontjából tekintsünk a világra. Idézzük fel magunkban a gondtalan gyermekkor emlékét, amikor feltétel nélkül bíztuk rá magunkat a szüleinkre, elhittük minden szavukat, ölelésükben békességre és elfogadó szeretetre leltünk. A kubai asszonyok arra buzdítanak bennünket, hogy immáron felnőttként, ugyanezzel a feltétel nélküli bizalommal forduljunk a Mi Urunkhoz.

A liturgia egyik legszebb és legbensőségesebb pillanata az adománygyűjtés azon szakasza volt, amikor arra kértük a Testvéreket, hogy egy személyes, lelki felajánlást írjanak fel a kézbe kapott, gyömbér jázmin sziromra. Ezt követően, egyen-egyenként ékesítettünk fel a papírszirmokkal egy vázába állított, kiszáradt faágat. Ezzel szimbolikusan virágba borul és új élet sarjadt Isai törzsökén.

Kubai ételek

Az áhítatot követő szeretet-vendégségben kubai étel-specialitásokat kóstoltunk. A finom falatok közepette, hálatelt szívvel gondoltunk Lajsz Andrásra, aki a januári előkészítőn kalauzolt el bennünket a kubai gasztronómia puritán, mégis kreatív íz-világába. Az ő iránymutatása alapján kísérleteztünk most egyéb kubai receptekkel. Az este annyira felkavaró, megrendítő és mély beszélgetésekre indító volt, hogy csak késő estére csendesedett el a gyülekezeti terem. Szívünkben azonban azóta is hangosan visszhangoznak a kubai asszonyok szavai: „Fogadjátok be a gyermekeket!"

Szederkényi Kornélia