Készítsétek az Úr útját!

Jézus munkásságát Keresztelő János készítette elő. János arra szólította fel Isten választott népének tagjait, hogy készüljenek fel az Úr érkezésére. Egy ismert ószövetségi prófétát idézett: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!

Bűneik felismerésére és megbánására hívta az embereket, hogy felkészüljenek, - vagy, ahogy ma mondanánk, ráhangolódjanak - a Messiás érkezésére. Arra való az advent, hogy ünnepvárásunk egyben lelki felkészülés is legyen. A mi készülésünk azonban nem előzmény nélküli, nem ez a kezdet. Nemcsak azért, mert mi már tudjuk, hogy Jézus egykor megszületettet, sőt ismerjük egész megváltó munkáját, hanem azért is, mert mindennek az előzménye Isten terve és cselekvése. Maga Isten az, aki elhatározta, hogy nem hagyja az embert magára. Ő volt az, aki megtervezte és véghezvitte megváltásunkat. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor csak elvárásokat és szabályokat látunk. Már a Tízparancsolatban is látható, hogy a zsidó népnek Isten szabadítására válaszul kell betartani a törvényeket: „Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából." Bármit teszünk Isten irányába, az mind csak válasz, reakció a teremtő Isten tettére.

De mit várt Isten Keresztelő János hallgatóitól, és mit vár most tőlünk, ünnepre készülő keresztyénektől? Hogyan készüljünk most mi? Először azt, hogy ismerjük fel a bűneinket. Lássuk be, hogy megváltásra szorulók vagyunk. Itt rögtön tisztázni kell egy helyzetet: Keresztelő János bűnbánatra felhívó beszédei Isten választott népének szóltak, s nem úgy általában az emberekhez. A zsidó nép tagjai voltak azok, akik szövetséget kötöttek Istennel. Ezt a szövetséget örökölték az atyáiktól, de az egyiptomi szabadulás után meg is erősítették. Isten tehát azt kéri számon, amit meg kellett volna tenniük, ahogyan élni, megbocsátani és szeretni kellett volna. Azt, hogy mennyire voltak hűségesek Istenhez, és mennyire vették őt komolyan. A bűneiket megbánók alámerültek a Jordánban, hogy Istennek tetsző életet élőkként jöjjenek fel a habokból. Szerették volna lemosni a bűneiket.

Ma sem történik ez másként. Isten azokat hívja bűneik felismerésére, akik az Övéi, akiket megváltó szeretettével hívott el. Ha Jézuséi vagyunk, vagyis keresztyének, akkor nekünk is így kell készülnünk. Fel kell tennünk a kérdést: Istennek éltem, vagy magamnak? Használni akartam az Istent az én céljaimra, vagy engedtem, hogy Ő irányítsa az életemet? Van, amikor úgy élünk, mintha nem is létezne Mindenható Isten, mintha nem is lenne köze az életünkhöz. Úgy hozzuk a döntéseinket, hogy nem az Ő akaratát követjük, hanem a magunkét. Könnyű lenne ítélkezni azokon, akik nem hisznek, de Isten az adventi készülésben ránk, a mi életünkre irányítja a figyelmet. Ha nem ismerem fel, hogy bűnbocsánatra és az életem Istennel történő megújítására van szükségem, akkor semmit nem fog nekem jelenteni a Karácsony sem. Az evangélium az az örömüzenet, hogy Krisztus által van bűnbocsánat és van örök élet.

A mi adventünk egyben Jézus egész művére való emlékezés is, hiszen mi már nemcsak azt a betlehemi jászolt látjuk az ünnepen, hanem tudjuk, hogy azért jött e világra, hogy a kereszten értünk meghaljon. Nem egy kedves gyermek születésére emlékezünk, hanem arra, hogy Isten emberi testben jött el közénk. Jézussal egy új korszak kezdődik a történelemben is, nem véletlen, hogy születése időpontjával indul az európai időszámítás is.

Az adventi időszaknak jó programját adja református énekeskönyvünk 312-ik éneke: „Jól készítsétek útját! A Vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, Azt mind vessétek el!"
Battyányi Géza

A képen található mézeskalácsból készített Betlehem a Sachs család ajándéka a templomnak. Köszönjük!